Andrew Gunn producer 2000-ben kopogtatott be a Disney stúdióhoz azzal az ötlettel, hogy szeretné újra megfilmesíteni a hetvenes évek nagy sikerét, a Bolondos pénteket. "Van néhány Disney-klasszikus, amelyik igen közel áll a szívemhez: a Bolondos péntek az egyik - magyarázza Gunn. - A téma örök, mert hiszen amióta világ a világ, a kamaszlányok úgy érzik, hogy az anyjuk nem érti meg őket, az anyák meg arról panaszkodnak, hogy lányuk egyre kibírhatatlanabb."
A Disney fogadókésznek bizonyult az ötletre, gyorsan megköttetett a szerződés, és gőzerővel megindult a projekt előkészítése. A könyv megírására a Disney/ABC egyik frissen végzett forgatókönyvíró ösztöndíjasát, Heather Hachet kérték fel, akit előzőleg épp Gunn vezetett be a filmkészítés rejtelmeibe.
Az ifjú forgatókönyvíró, akinek ez volt az első fizetett munkája, nem bánt kesztyűs kézzel az eredeti történettel. "A sztori komoly átdolgozásokat igényelt, és nem pusztán azért, mert a nők szerepe a hetvenes évek óta rengeteget változott - mondja Hach. - Lélektanilag is el akartuk mélyíteni a bohókás mesét, hogy megmutathassuk, milyen manapság tizenévesnek lenni, és mennyi érzelmi buktatóval jár egy új család alapítása."
"Feltettük magunknak a kérdést, mi a legrosszabb, ami egy tizenöt éves lánnyal történhet, akit az özvegy édesanyja egyedül nevel - fűzi hozzá Gunn. - A válasz: ha a mama újból férjhez megy."
Amikor a történet nagyjából összeállt, a producerek nekiláttak rendezőt keresni. Mintegy húsz jelölttel tárgyaltak, míg megtalálták az igazit: Mark Waterst. "Mark előző filmjét, A család szégyeneit nagyon szerettem, úgyhogy nagy várakozásokkal tekintettem a találkozó elé - emlékszik Gunn. - És Mark valóban lehengerlő volt. Kertelés nélkül előadta, hogy milyennek képzeli a filmet, és elképzelései szerint milyen változtatásokat kell feltétlenül végrehajtani a forgatókönyvön."
"A történet alapjában véve tetszett, de elmondtam, hogy szerintem Annának egy rockzenekarban kellene játszania, és a film végére egy koncertet képzelek a House of Bluesban, ahol a rockzenét utáló anyának is színpadra kell lépnie - emlékszik a találkozóra Waters. - Úgy távoztam a megbeszélésről, hogy azt hittem, sosem találkozunk többé."
De tévedett. "Imponáló volt, hogy tele van ötletekkel - mondja Gunn. - És még egy érv szólt mellette: a felesége gyereket várt. Úgy éreztük, hogy ez még fogékonyabbá teszi a téma iránt."
A főszereplők kiválasztásában már a rendező is részt vett. Dr. Tess Colaman szerepe Jamie Lee Curtisnek jutott. "Tökéletes választás volt a szerepre - állítja Waters. - Lenyűgöző és tehetséges; nagyszerű komédiás és hihetetlenül okos - egész egyszerűen ő Tess."
"Ez az imádnivaló film valósággal az égből hullott az életemben - meséli Curtis. - Épp a legutóbbi könyvem bemutató kőrútján voltam, mikor utolért a felkérés. Túl sokat nem értem rá vacillálni, de az ösztöneim azt súgták, hogy vállaljam el. A témát emberinek, a forgatókönyvet pedig roppant szellemesnek találtam. Ráadásul nekem is van egy 16 éves leányom, úgyhogy az alaphelyzet a saját életemből is ismerős volt."
Curtis egyetértett a rendezővel, hogy a történet nem szakadhat el teljesen a valóságtól. "A film maga ugyan vérbeli komédia, de az anya és lánya közötti konfliktus nagyon is valóságos. A lány boldogtalan, amiért az anyja újból férjhez megy, az anya pedig utálja a zenét, amit a lánya játszik. Ez persze nem igazi ellentét, inkább csak az empátia hiánya. Amikor a varázslat hatására testet cserélnek, felfedezik, mi is hiányzik az életükből, és eljutnak egymás megértéséig" - magyarázza Curtis.
Ironikus momentum a történetben, hogy Tess, aki képtelen kapcsolatot teremteni lányával, foglalkozására nézve pszichológus. "Az asszony nagyszerűen ismeri az emberi természetet, csak épp arról nincs fogalma, mi zajlik le a lányában - elemzi a figurát a színésznő. - Ugyanakkor Annának is megvannak a maga vakfoltjai: semmit sem fog fel abból a hatalmas társadalmi, gazdasági és érzelmi nyomásból, ami a mai szülőkre nehezedik."
Érdekes módon Curtis sokkal könnyebben játszotta el a Tess bőrébe bújt Annát, mint az "eredeti" Tesst. "A legjobb instrukciót a lányomtól kaptam. Egyik nap, amikor a próbára mentünk, azt mondja nekem az autóban: ’Anyu, neked nem kell eljátszanod egy tizenéves csajt. Te magad is egy tini vagy!’
És fején találta a szöget - folytatja Curtis. - Megtalálták a legéretlenebb 43 éves nőt, aki valaha is a kamerák elé lépett. Minden áldott nap emlékeztetnem kell magamat, hogy felnőtt vagyok. Talán soha nem nő be a fejem lágya, de azért nagyon igyekszem."
Curtis a forgatás ideje alatt töltötte be a 44. életévét. Születésnapját úgy ünnepelte, mint egy igazi kamasz: ping-pong asztalt vett a stábnak, és a stúdió kellős közepén vad asztalitenisz-csatákat vívott partnereivel.
A 16 éves Lindsey Lohanra az a nehéz feladat várt, hogy eljátssza egy tizenéves lány, és egy tini bőrébe bújt felnőtt nő kettős szerepét. Lindseynek nem ez volt az első kettős szerepe, hiszen első nagy filmsikerében, az Apád-anyád idejöjjönben öt évvel ezelőtt ő játszotta a bajkeverő ikerpár mindkét tagját. Ez azért is jelentett nagy kihívást a számára, mert a filmbéli figura gyökeresen különbözött valódi karakterétől.
Ez a mostani figura is különbözik tőle egy csöppet: "Anna nyersebb, mint én, és sokkal zabolátlanabb. Olyan, mint a legtöbb tizenéves: nehezen találja meg önmagát, és védekezésképp páncélt és tüskéket növeszt maga köré."
Anna a filmben egy rockzenekar gitárosa, és bár alapvetően jó gyerek, van benne egy adag önfejűség és lázadó természet.
"Ez nem az az édes kicsi Lindsey Lohan, akit az Apád-anyád idejöjjönből megismerhettek a nézők - figyelmeztet Gunn. - Ez a lány felnőtt, és nagyszerűen alakítja ezt a zabolátlan karaktert. Mindig tudtuk róla, hogy tehetséges, de csak most döbbentünk rá, hogy mennyire."
"Hihetetlen könnyedséggel ingázott a szerep két pólusa között - teszi hozzá Waters, a rendező. - Az egyik pillanatban még bakfis volt, a következőben már igazi felnőtt. Varázslatos volt, ahogy csinálta!"
Az ifjú színésznő a gitáros jelenetekben is tökéletesen meggyőzőnek bizonyult. "A zene Anna életének nagyon fontos része - magyarázza Lohan. - A rock and roll segítségével vezeti le a feszültségét és a dühét."
Lindsey Lohan elragadtatva beszél idősebb kolléganőjéről, Jamie Lee Curtisről. "Hihetetlenül energikus és határozott, ugyanakkor teljesen laza. Remekül megértettük egymást, talán azért, mert neki is van egy korombéli lánya."
Waters arra ösztökélte a két színésznőt, hogy ismerjék meg egymást hanglejtését, gesztusait, és jellegzetes arckifejezéseit. A rendező sajátos technikát eszelt ki, hogy segítse Curtist és a Lohant a felkészülésben. "Két videókamerával felvettük, hogy Jamie és Lindsey miként játszotta volna el a teljes történetet, ha a testcserére nem kerül sor, így mindketten pontosan láthatták, a másik hogyan viselkedne az adott jelenetben. A szereplők a forgatás megkezdése előtt alaposan áttanulmányozták ezeket a felvételeket, és minden jelenet felvétele előtt rövid frissítő tréningeket is tartottunk. A technika remekül bevált, az egymás alakításairól készített videóknak, valamint persze Curtis és Lindsey eredendő tehetségének köszönhetően a nézők igazi bravúralakításokat láthatnak a moziban" - összegez Waters.
Tess jövendőbelijét, Ryant Mark Harmon alakítja. "Ryan kedves, szeretetreméltó férfi, Anna azonban elkeseredetten utálja, és esélyt sem ad szegény fickónak - magyarázza Gunn. - Erre a szerepre olyasvalakit kerestünk, akit a néző azonnal a szívébe zár, és akinél a legcsekélyebb kétség sem merülhet fel, hogy tökéletes apja lesz Annának."
"Mark Harmon nagyszerű színész, és nagyon megnyerő ember - mondja Lindsay Lohan. -Annaként rémesen nehéz volt eljátszanom, hogy utálnom."
Tess apjának szerepében a veterán komikust, Harold Gouldot láthatják a nézők, Anna kisöccsét pedig a tízéves Ryan Malgarini alakítja "Ryan igazi istenverés, önző, elkényeztetett srác - nyilatkozza a szerepéről Gunn. - De természetének ezt az oldalát csak Anna ismeri, mert a kölyök mindenki mással angyalian viselkedik, és a lány hiába bizonygatja az igazát, senki sem hisz neki."
Anna szerelmét, Jake-et Chad Michael Murrey játsza. "Jake megjátssza a nagy vagányt, de a lelke mélyén nagyon jólelkű és lovagias. Amikor Anna testet vált, követi a lányt, így aztán egy kicsit az anyával és a lányával is flörtöl" - magyarázza Murray.
"Most csókolóztam először kamerák előtt" - vallja be Lohan. Murray számára a dolog nem jelentett újdonságot, a Dawson és a haverok című tévésorozat szívtiprójaként már hozzászokott a nyíltszíni csókokhoz.
"Ártatlan kis csók volt, de az apukámnak még ez is sok lesz - teszi hozzá szomorkás mosollyal Lohan. - Biztos, hogy kimegy a moziból, amikor meglátja csókolózni a lányát a mozivásznon."
Anna két barátnőjét és zenésztársát Christina Vidal és Haley Hudson alakítja. "Nagyon összebarátkoztunk a forgatás során - emlékezik Lohan. - Christinának csodálatos a hangja, Haley pedig bűbájos teremtés. Ritkaság, hogy három ennyire különböző lány ilyen jól összejöjjön."
A lányokat az alkotók szakértőként is használták, hiszen sokkal többet tudtak a tinik világáról, mint a rendező, az írók és a producerek, akik valamennyien harminc fölött jártak. "Ha bármikor úgy éreztem, hogy valami nem stimmel a szövegben, hozzájuk fordultam - meséli Waters. - Nincs annál kínosabb, mint amikor meglett emberek azon erőlködnek, hogy a fiatalok nyelvén beszéljenek."
"A lányoknak mindenről megvolt a véleménye, de főleg a frizurákat és a ruhákat kritizálták roppant szigorúan" - mondja Gunn.
Jamie Lee Curtis negyedikként csatlakozott a zajos lánytrióhoz. "Ő volt a legkajlább a csapatban - emlékszik nevetve Waters. - Remekül kijöttek egymással, és amikor befejeződött a forgatás, kicsit mindenki úgy érezte, mintha véget ért volna a vakáció."

A FORGATÁSRÓL

A felvételek 2002. október 5-én kezdődtek egy Los Angeles-i középiskolában. A stáb számos helyen forgatott a Csendes óceán partján -többek között Santa Monicában és Malibuban -, az autós jeleneteket a Pacific Coast Highway környékén lévő utcákban vették fel, a Tess Colaman irodájához kapcsolódó külsőket pedig a Santa Monica-i Third Street Promenade-on. A kínai éttermi jelenetet, ahol az anya és lány közti nagy veszekedésre sor kerül, Los Angeles kínai negyedében rögzítették filmszalagra, a Mark Water által megálmodott nagy koncertjelenetet, amelyben a lányok zenekara közönség előtt lép fel, a Nyugat-Hollywood-i Sunset Strip House of Blues termében forgatták le. Los Angelesben dolgoztak még a Glendale Studióban, a Griffith Parkban, a Dorris Place általános iskolában, továbbá a Sunset Boulevardon.
Genevieve Tyrrell jelmeztervező Watersszel és Gunn-nal konzultálva alkotta meg az egyes szereplők öltözködési stílusát. "A feladatot az tette nehézzé, hogy a ruháknak tükrözniük kellett a figurák személyiségváltozását, ugyanakkor a különbségek nem lehettek túl nagyok, hiszen az egész film lényegében egy nap alatt játszódik" - magyarázza Gunn.
Amikor Anna elfoglalja anyja testét, úgy dönt, itt az ideje, hogy feltárja személyiségének rejtett vonásait. Ennek jegyében az asszony szolidan elegáns, "hivatalos" ruhatárát szexis Dian Von Furstenberg-ruhákra cseréli, haját pedig elöl egészen rövidre vágatja, hogy jobban érvényesüljenek Tess férfibűvölő szemei.
Anna ruhatárát vagány, fiatalos ruhadarabokból állították össze. A szerep kedvéért Lohan eredeti hajviseletén is igazítottak: a lány hosszú, vörösesbarna haját tíz centivel megrövidítették, és szőkés csíkokat festettek bele.
A filmben fontos dramaturgiai szerephez jut a zene. "Amikor a történet alapelemeit rakosgattuk össze, éreztük, hogy szükség van valamire, amit Anna szenvedélyesen szeret, az anyja viszont nem képes elfogadni. Így találtunk rá a rockzenére: létezik olyasmi, amit egy átlagos szülő hevesebben utál?" - emlékszik Gunn.
Csakhogy ennek a dramaturgiai leleménynek nagy ára volt: az alkotóknak a film kedvéért létre kellett hozniuk egy hiteles, önálló stílussal rendelkező alternatív rockzenekart. Lisa Brown zenei supervisorra hárult a feladat, hogy dalokat találjon a filmhez, és reményteljes rocksztárokat faragjon az ifjú színésznőkből.
Brown igen hatékony módszerrel kereste meg a filmbéli lánycsapat, a Pink Slip két bemutatkozó dalát: kéthetes határidővel pályázatot hirdetett pályakezdő ifjú komponistáknak. 64 szám érkezett a felhívásra, ebből nyolc felelt meg többé-kevésbé az alkotók elképzeléseinek, közülük választották ki a filmben elhangzó két dalt. Az "Ultimate"-et Anna énekli a film végén, anyja esküvőjén, a másikat, a"Take Me Away"-t a Christina Vidal által megformált karakter adja elő, mégpedig kétszer: először egy próbán, másodszor pedig a House of Bluesban.
A hitelesség megteremtése érdekében a fiatal színésznők - Lindsey Lohan, Christina Vidal és Haley Hudson - alapos zenei tréningen estek át. A lányok egy hónappal a felvételek megkezdése előtt kezdtek el komolyan gyakorolni hangszereiken, és a forgatás alatt is minden szabadidejüket gyakorlással töltötték, hogy egységes együttes benyomását keltsék a mozivásznon. "Haleyről kiderült, hogy fantasztikus zenei tehetség, gyakorlatilag két hét alatt megtanult basszusgitározni - áradozik Gunn. - De Lindsey se maradt el tőle, bravúrosan elsajátította a nehéz gitárszólót."
"Imádok gitározni és énekelni" - meséli lelkesen Lohan, aki négyéves kora óta tanul zenét, és következő filmjében a "Confessions of a Teenage Drama Queen"-ben is énekelni fog.
Jamie Lee Curtis sem úszta meg a zenetanulást, hiszen a testcsere miatt egy Cyrano-szerű jelenetben neki is gitároznia kell a film végén. Curtis fiatal korában belekóstolt kicsit a basszusgitározásba, de már évek óta nem volt a kezében gitár. A színésznőt Amir Derakh rockzenész készítette fel: a forgatás első időszakában minden szabad percüket együtt töltötték, a "gitárguru" a díszlet félreeső szögleteiben adott különórákat Curtisnek. Amikor elérkezett a House of Blues-beli jelenet felvételének ideje, Curtis nem hozott szégyent mesterére.
"Jamie rettenetesen félt a kudarctól, ezért ragaszkodott hozzá, hogy kézdublőrt használjunk - meséli Andew Gunn producer. - Fel is fogadtunk egyet, Jamie azonban a háromnaposra tervezett House of Blues-beli forgatás első napján egyszerűen lejátszotta a profi zenészt. Játéka olyan meggyőző és dinamikus volt, hogy másnap szélnek eresztettük a kézdublőrt."
Curtis még hozzáteszi: "Tess számára nagy iskola ez a koncert, mert végre megérti, milyen sokat jelent Annának a zene. Az egész filmből ezt a jelenetet szeretem a legjobban."